ez nem kerítés!
... ez a lábam:

a lovag
hát ezt mindenképp leírom nektek, mert majdnem lepetéztem a megdöbbenéstől.
úgy néz ki, van egy hódolóm itt az irodában, egy ügyfél személyében. nemaztmondom, kaptam én már mogyoróscsokit hetven éves öregúrtól, de azért ez a pali nem pite. az ember szódásszifon szemüveges, zsíroshajú negyvenötös sofőr, kákabelű gyógyegér. nem bántani akarom, mert tök kedves fazon, meg minden, és az első beszólását:
zsákmány: "jó lesz így?"
gyógyegér: "jó, de ezt a mosolyt sajnos nem tudom mellékelni!"
akár még jófejkedésnek is tarthattam volna, ha a következő alkalommal nem ajándékoz nekem egy óriás pirospöttyös rudit, ma meg nem állít be egy banánnal.
és ne vegyem célzásnak, á!
az egészet csak akkor vagyok hajlandó megbocsátani neki, ha legközelebb egy rúd szalámival jön, na akkor majd röhögök! :)

attyaúristen
nem bírtam belépni!!!
gondoltam ideömlesztem az elmúlt hónapokban felgyülemlett bénázásaimat, megörökítendő az utókornak, ha elvinne a sertésinfluenzia.
pánikrohamomban azt hittem, hogy elfelejtettem a jelszót, de rá kellett jönnöm, hogy a belépési nevet is, ami egyébként bazira egyértelmű, dehát én vagyok az.
lényeg, hogy mostmár szabadon garázdálkodhatom! háháháháááá!
